A XX. század utolsó „fejvadásza”

Forgács Károly

„Sosem találkoztam Forgács Károllyal. Csak alkotásait láttam, törekvéseiről hallottam és tudtam:
ezt az embert, világviszonylatban ismerni kell! Mint kiderült: elkéstem vele. Forgács Károly nevét sokkal régebben ismerték már, mint ahogy első felvétele egyáltalán a kezembe kerülhetett….
Forgács Károly nem fényképészmester, saját bevallása szerint, nem is volt az soha. Forgács, alkotóművész. „ Korunk fejei” arcképfelvételei sajátságosak, olykor Rembrandt művekre emlékeztetők. Hosszabb szemlélésre, elmélyülésre, „beleélésre” késztetik a nézőt. „
Részlet a VAGYUNK c. újságban megjelent írásból. /1974.június 15./

XX. század utolsó „fejvadásza”.
Forgács Károly 1956-ban, húsz évesen hagyta el Magyarországot. Kisebb-nagyobb kitérő után Würzburgban telepedett le. Itt végezte egyetemi tanulmányait, itt hozta létre stúdióját „Budapress” néven. Szabadidejében több mint 90 000 km-t utazott vonattal, busszal, autóstoppal, hogy Európa különböző részein élő művészeket, politikusokat, tudósokat, egyházi méltóságokat fényképezhessen.
Életműve szerencsésen kiállta az idő próbáját. Több évnyi kutatás után egy „sufniból” kerültek elő a negatívok, szinte hibátlan állapotban. Az anyag digitalizálása és utómunkái majdnem egy évig tartottak Budapesten és Londonban.
Forgács Károly portréfotós volt, de található a gyűjteményben városokról, utcákról, tájakról készült kép is.
Családi fotók nélkül a hagyaték 655 téma, 6844 negatívból / képből áll. Ebből 355 személyt / témát lehetett beazonosítani, ez 3797 negatívot / képet jelent.
Most ezt a „kisebb” anyagot mutatjuk be weboldalunkon.
Tudomásunk van természetesen még egy-két képről, melyek magángyűjteményben vagy fotógalériák tulajdonában vannak, de mivel a mester több képet is készített egy-egy alkalommal modelljeiről, ezért a máshol fellelhető anyagból itt még több is található.